Éves archívum: 2017

megpróbálom kajakkal (is)…

Még 2010-11-ben fogalmazódott meg bennem, naná Atyafi kalandozási nyomán, hogy veszek egy kajakot. Aztán nem úgy lett. Mindig volt más, mindig volt valami, ami előbbre került. De pár hónapja újra felböffent bennem, kerestem, találtam, megvettem.

Első csavargás, ismerkedés, barátkozás, horgászfelszerelés nélkül:

Lomhábbra és instabilabbra számítottam, kellemes meglepi volt. Szerintem jóban leszünk. Bár igencsak többet lesz a szárazdokkban, mint vízen… de ez van!


Vizek vándora

Tilalom, meg magas vízállás, meg szutykos víz. Sebaj, kényelmesen elhelyezkedsz kedvenc foteledben, iszol, ami épp jól esik, én speciel most egy jéghideg bodzalevet ;), és olvasol!

pl. ezt:

Szász Imre: Vizek vándora

olvasod, és közben jól érzed magad 🙂 Eszedbe jut a Szigetköz, Ásványráró…

A könyvet itt most megveheted.


5’6”

egy új 562-es:

Semmi csicsa, semmi flanc, semmi buzulás. Pont nekem való :mrgreen:

75gr. Blank átmérője a nyél felett ~6,5mm,  nyél ~240mm, ez kicsit hosszabb mint szeretem, de marad így. Az orsótartó kicsi alakítása után 😉 határozottan jó a fogása.  Gyorsan össze fogunk barátkozni.


Pecavilág dzsembori

Hajnal kettőkor hagytam el az ágyam (és az agyam), összeszűkült szemekkel és tudatállapottal nem nagyon jutott más eszembe csak a zárt osztály. Komolyan elmebeteg vagyok. De legalább nem vagyok egyedül. 🙂 Két ócska kávé, egy gyilkos energiaital, pár kilométer, és néhány irredenta dal meghallgatása után, de pár perccel a megbeszélt időpont előtt értem a megszokott logisztikai pontra. Hajnali háromkor már túl voltunk az egy autóba cuccoláson és a Gaja-patak felé fordultunk. Félúton felvettük Marcit, hogy ismét egy közös pecán mozdulhassunk el a szegmensben.

A peca lassan és nehézkesen indult, kicsi a víz ennyi embernek, vártam, hogy kicsit szétszakadozzunk. Ugyan már az első helyen halat tudtam akasztani, de az gyorsan le is lépett, persze szidtam is az egyágú szakállnélküli aszoskodást, holott tudtam, hogy én voltam a balfék. Berozsdáltam.

lelassult kanyargó, ahol végre otthon éreztem magam…

Aztán beindult a bolt, ahogy mondani szokták, kicsit ráéreztem, ugyan jóval több volt a lemaradás, mint a megfogott hal, de nem unatkoztam és már nem is bosszantott a dolog. Sajnos szumma egyetlen olyan beállót találtam, ahol én hagyhattam az első lábnyomot, de így is sok helyen tudtam valami kapásfélét kicsikarni.

a legnagyobb pisztrángom

Miután bejártam a patakot, jól megéhezve, jól megszomjazva értem vissza az “alaptáborba”. Pörkölt bográcsban, fehér kenyér, savanyúság, tonik, kávé. Kis pihenő és az elmaradhatatlan csali és felszerelés mustra. Most elsősorban a legyek érdekeltek, soha eddig nem tetszett annyira a legyespeca, mint amit itt láttam a srácoktól. Baj lesz még ebből, semmi kétség…


Tiszahát

Egy kis olvasnivaló, ha épp nem jutsz ki horgászni:

Zabos Géza: Tiszahát

Zabos Géza Tiszahát

itt most megveheted: Püski kiadó



Egy kis szín a szürkeségben

A postaládámba költözött egy darázs. Kedden vettem észre és gyorsan ki is vettem onnan, nehogy valami nagyobb baj legyen belőle:

darázs

Elsőre nem, csak miután kibontottam a csomagot és elolvastam a mellé írt levelet, csak akkor kerekedett ki a sztori. Nagyon szép munka! Kösz Zoli! 🙂